A család azoknak az embereknek a közössége, akiket vér szerinti, vagy házassággal kialakult rokonság kapcsol össze, de a család másokat is befogadhat családtagként. Vannak olyan családok, ahol minden rokonnal nagyon aktív a kapcsolat, van, ahol csak némelyekkel, másokról inkább csak tudnak, de nem találkoznak velük rendszeresen. Két ember is alkothat egy családot, száz is.

A gyereknek a szülei mindenképpen a családját jelentik, akkor is, ha esetleg nem egy fedél alatt élnek. A család a gyerek felnevelésének helye, az a közösség, ahol a gyerek a legnagyobb biztonsággal kipróbálhatja, milyen határokig mehet el. Ebben a közösségben kell azt is megtanulnia, hogyan lehet másokkal együtt élni, mit jelent mások életét tiszteletben tartani és elvárni, hogy az ő viselkedését is elfogadják.

Az együttélés, a szabályok elsajátítása, a saját életforma érvényesítése általában nem megy konfliktusok nélkül. Minden családban vannak ellentétek, ezeket van úgy, hogy sikerül megbeszélni, van, hogy csak veszekedések révén lehet kompromisszumot találni. A legrosszabb, ha ezekről az ellentétekről nem esik szó. Pedig a konfliktusnak nem csak kellemetlen része van: lehetőség is, hogy olyan dolgok, amik zavart okoznak, felszínre kerüljenek.

Ha van a családoddal kapcsolatban olyan gondod, amivel nem boldogulsz egyedül, hívd fel a Kék Vonalat, vagy írj e-mailt, beszéljük meg, hogy mit tehetsz.

Sok gyerek és fiatal érzi úgy, hogy a családja korlátozza, nem engedi, hogy kipróbálja magát, túlzottan félti, nem bízik benne eléggé. Gyakori a kamaszok és szüleik közötti konfliktus, és szinte nincs olyan testvérkapcsolat, amelyben ne fordulna elő veszekedés.

Ha úgy érzed, hogy a családban

• soha nem az van, amit te akarsz
• nem hagynak békén
• beleszólnak a dolgaidba
• idegesítenek a többiek
• igazságtalanok veled
• nem dönthetsz magadról
• mindig neked kell engedned

Hívd fel a Kék Vonalat, vagy írj e-mailt. Beszéljük meg, mit tehetsz azért, hogy jobban érezd magad a családban.

Az is előfordulhat, hogy annyira elmérgesedik a kapcsolatod egy-egy családtaggal, hogy már nem tudod, hogyan is lehetne kijutni ebből a helyzetből. Már arra sem emlékszel, ki kezdte, ki volt a hibás, csak a sértődés, veszekedés, egymás hibáztatása az állandó. Biztos, hogy van kiút az ilyen helyzetből, még akkor is, ha te gyerek vagy, és a másik fél felnőtt.

Hívd fel a Kék Vonalat, vagy írj e-mailt, gondoljuk át együtt, hogy te mit tehetsz.

Lehet, hogy egy felnőttel vagy idősebb testvérrel való konfliktusban tehetetlennek érzed magad, mert úgy gondolod, hogy nem a te dolgod megoldást találni. Biztos, hogy a felelősség a felnőtté, de azért te sem vagy eszköztelen. A te viselkedésed is elősegítheti, hogy olyan helyzet alakuljon ki, amely mindkettőtöknek elfogadható.

Telefonálj a Kék Vonalnak, vagy írj e-mailt, beszéljük meg, hogy mi az, ami rajtad múlik.

Gyakori kérdések:

• 13 éves vagyok. Az összes osztálytársam elmehet bulizni, engem meg csak 10-ig engednek el. Inkább el se megyek, mert csak kiröhögnének.
• Próbálj arról beszélni a szüleiddel, hogy mi az, amitől féltenek. Gondold át, hogy van-e a félelmüknek reális alapja. Beszéljétek meg, milyen körülmények között éreznék azt, hogy nem kell félteniük. (Pl. megadod a címet, ahová mész, hazatelefonálsz, ha ezt kérik, érted mennek egy adott időpontban, hogy ne egyedül menj haza, stb.)
• A bátyám mindig betelepszik a szobámba, amikor itt van a barátnőm és mindenféle régi történetekkel éget. Szerencsére elég jó barátnők vagyunk, de azért így is nagyon kínos.
• Próbáld elmondani a bátyádnak, amikor egyedül vagytok, hogy ez neked miért kínos. Ha ennek ellenére is így viselkedik, kérd meg, hogy menjen ki a szobádból. Ha nem hallgat rád, esetleg a barátnődet is megkérheted, hogy mondja meg a bátyádnak, hogy ezek a történetek őt untatják.
• Anyám csak azzal foglalkozik, hogy jó jegyeket kapjak. Hiába próbálom neki elmondani, hogy mi van velem, mindig oda lyukad ki, hogy "te csak tanulj, a többi nem érdekes". Persze, tanulok, de a többi miért nem érdekes?
• Megpróbáltad ezt már neki is megemlíteni? Pont így, hogy „persze tanulok, de a többi miért nem érdekes?”. Lehet, hogy meglepődne annyira, hogy odafigyelne arra, amit mondani akarsz. Ha mégsem, akkor határozottan kérd meg, hogy hallgasson végig, bármit is mondasz, és a végén most az egyszer ne mondja azt, hogy "te csak tanulj..."
• Van egy barátnőm, de nem mondom el az apámnak, mert évek óta olyan izgalommal várja, hogy legyen barátnőm, hogy az már kínos. És mindent tudni akar, meg mindenben tanácsot akar adni. Inkább el sem mondom, pedig jó lenne haza is menni a barátnőmmel.
• Biztos jobb lenne, ha nem kellene titkolnod. Mi lenne, ha elmondanád neki, és egyben biztosítanád arról, hogy minden rendben, és tudod, mit csinálsz, nincs szükséged tanácsokra? Biztos meglepődne, talán egy kicsit meg is sértődne, de abból, amit mondasz, úgy tűnik, inkább érted izgul, mint ellened, és talán még büszke is lenne rád, hogy egyedül akarsz boldogulni.
• Állandóan faggatnak otthon, hogy mi volt az iskolában, vagy az edzésen, vagy bárhol, de hát ilyen kérdésekre én nem tudok mit mondani. Ha meg én szeretnék valamit elmesélni, akkor mindig mást hallanak meg belőle, vagy más érdekli őket, mint ami fontos. Inkább nem is mondok semmit, de akkor meg az a baj.
• Az, hogy a családodat érdekli, hogy mi van veled, természetes, de tényleg úgy tűnik, nem jól kérdeznek, vagy nem jól figyelnek rád. Lehet, hogy egyszer meg kellene mondanod, hogy ha kivárják, amíg te magadtól elmondasz dolgokat, akkor jobban járnak. Ha olyasmit kérdeznek, vagy mondanak, ami szerinted eltérít a mondandódtól, ezt ott és akkor megmondhatod, talán így sikerül egy jobb beszélgetést kialakítani. Fontos, hogy ezt udvariasan tedd, pl. "most inkább hadd mondjam el, amit szeretnék, aztán majd válaszolok". Lehet, hogy ez először szokatlan lesz a szüleidnek, de mivel biztosan érdekli őket, hogy mi van veled, előbb-utóbb megszokják, hogy meghallgassanak.